Élmény, kompenzáció és regénytárgy aligha keveredett még ilyen finom vegyülékben. De ragyogó példát nyújt a regény a realizmus feloldására, való és tündéri azóta sokat próbált vegyítésére is. Amikor Meaulnes megérkezik az ismeretlen birtokra, számára is észrevehetetlenül kezdődik a tündérjáték, az emlékezet varázslata, - mely a szülőföld tájait csodálatossá tágítja. A kamasz Meaulnes mit sem csodálkozik, hozzáidomul a látszatélethez, a játékhoz, mert gyermek, akinek minden esemény természetes és mindennapos csoda. Gyermeknek lenni, nagy erő. A gyermek egészebb, bátrabb, tisztább, mint a felnőtt, még tárva a szíve, értelme minden lehetőség előtt, sorsa még nem determinálódott, még nem fárasztotta el, nem piszkította be az élet. így vallja ezt Meaulnes is: » ...amikor rábukkantam az Ismeretlen Birtokra, olyan magasságban voltam, a tökéletesség és tisztaság olyan fokán, melyet soha nem érhetek el többé...« Az Ismeretlen Birtok az elvesztett gyermekkor szimbóluma, de nem vértelen, értelmi szimbólum, hanem színes, valós történet, melyben még a tündérjáték, és az ábránd sem hasonlít a romantika kék virágainak ködös testetlenségére: az álmot mély lélektani erők vezérlik s egyszerű paraszti élet, az író szülőföldjének, a Cher partjainak festői képe adja meg hozzá a gazdag, életes, líraian szép valóság segítő, megerősítő ellentétét. De nemcsak a modern regény gyermekszemlélete indul ki ebből a költői regényből, Alain-Fournier használja először modern értelemben a kaland motívumát is. Lélektani intuíciója (az ifjúkori emlékeknek azt a megszépülését és uralmát, mely Meaulnes boldogságát akadályozza, ma fűmagodnak nevezik) írásmodorának behízelgő bája, a gyermekkor nosztalgiájának áttüzése a cselekmény sokágú fonadékán Alain-Fourniert a modern regény egyik legnagyobb mesterévé teszik.